Hektikus férfi vagyok - és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Vannak dolgok amiket egyik pillanatban szeretek, egy másikban meg nem, egy harmadikban pedig ki nem állhatok. És vannak dolgok, amiket sosem állhatok. Ilyen az ápolatlanság.
Sokan vannak ezzel így tudom. Önmagunkra igényesnek lenni nem jelent nagy pénzráfordítást - bár aki megteheti, az sokat tud erre költeni. Én azt gondolom kevésből is lehet. Bár kinek mi a kevés. Én átlagról beszélek.
A mindennapi szokásos törődést most kihagynám - bár vannak akik ezt is kihagyják - , mert ez nekem evidens. Mea culpa szerencsés is vagyok, ha 3 napig nem borotválkozom, akkor se tűnik fel senkinek.
De vannak mások számára extrának tűnő dolgok, amik jelen korban nem számítanak luxusnak, mégis növelik a komfort érzetet, jó benyomást keltenek. Nem mellesleg: kíváncsi lennék, hogy a borotva cuccot, tusfürdőt, fogkrémet, illatszert leszámítva, mennyit áldoz magára ma egy átlagférfi egy hónapban? Ha dohányzik annak mekkora töredékét? Miért gondolunk úgy egy fodrászra, manikűrre, masszázsra - ne adj Isten, szoláriumra - mint luxusra? Miért érezzük úgy, hogy ez buzis? Mitől lenne az? És főleg: miért gondoljuk azt, hogy ezt csak a nők engedhetik meg maguknak?
Csinálnék egy kis összeadást, hogy ha egy férfi áldoz ezekre, mennyibe fájna havi szinten - és azt gondolom a végösszeg okoz némi meglepetést:
- Fodrász: 1000-1300 ft - havi 1 alkalom
- Manikűr: 3500-4000 ft - havi 2 alkalom
- Masszázs: 5000-6000 ft - havi 2 alkalom
- Szolárium: 1800-2000 ft - heti 1 alkalom
Ha a legnagyobb összegeket veszem, akkor sincs 15.000 ft-nál több, ha csak havi 1 alkalommal fordítasz magadra ennyit, és azt gondolom ez ma nem sok!!! Ha egy nő elmegy fodrászhoz, festet, körmöt csináltat, szolizik - az ennek a sokszorosa is lehet. Akkor magunkra költve, ez nem valami sok!
Persze mindez nem ennyiből áll, kell hozzá az ember is, aki tiszta ruhát vesz fel, aki használ illatszert, aki ápolja, karbantartja a testét. Aki odafigyel saját magára - hogy mások is odafigyeljenek rá.
És most jön az a dolog, ami két táborra osztja a férfiakat - ez pedig a szőrtelenítés. Azt tudom, hogy erre sok férfit nem lehet rávenni - ismét a buzis kitétel jön - de könyörgöm: attól, hogy valaki a hónalját szőrteleníti, még nem buzis. Még csak nem is divatdiktátor. Az izzadságcseppek megtapadnak a szőrszálakon, befüllednek, és elképesztő odőr jön létre - tudom, érzem a buszon, metrón, villamoson. És nem hiszem el, hogy mások ezt nem érzik!!! Nem vagyok én piperkőc, de utálom, mikor valaki büdös, ez ápolatlanságot feltételez. És szerintem egyszerű ezt orvosolni. Nem fáj. Nem drága. Nem buzis. Nem nevetséges. Egy jó illatú embert mindig máshogy kezelnek - főként a nők! És azt hiszem, azt mindenki kedveli.
UPDATE:
Azt gondolom, itt páran bajban vannak a fogalom értéssel. Mindezek nem elvárások - lehetőségek!!! Mindenki maga dönt arról, hogyan érzi magát komfortosan! Senkit nem érdekel, hogy a párja hogyan fingik az orra alá, vagy milyen a szaga szex után - itt általánosságokról igyekeztem beszélni!!! Mert gyanítom azt senki se szereti, ha a boltban, a postán, a buszon-metrón odaáll mögé P. Béla vonalzó nagykereskedő és olyan a szaga és külleme, mintha most jött volna egy állatkerti ketrecharcból!!!
